Kertünkben beavatkozás nélkül is pompás növények fejlődnek. A már meglévő virágok sok mindent elmondanak a talaj összetételéről, állapotáról.
Csalán (Urtica dioca): nitrogéndús, vasban is bővelkedő, termékeny talajon érzi jól magát. A burjánzó csalán a túltrágyázott talajt jelzi. A régi elhanyagolt kertekben ott nő, ahol valamikor trágyadomb volt, azaz ahol a talaj bővelkedik humuszban.
Tyúkhúr (Stellaria media): Ahol dúsan nő a tyúkhúr, ott ugyancsak biztosak lehetünk benne, hogy a talajban sok a tápanyag, a humusz. Miután eltávolítottuk ezt az évelő növényt, a helyén - mivel termékeny a föld - érdemes zöldségágyást kialakítani, vagy fólisátrat, üvegházat építeni a haszonnövények számára.
Bükköny (Vicia): A különböző bükkönyfajok a pillangósvirágúak közé tartoznak, amelyek gyökérgumóikon keresztül képesek megkötni a légköri nitrogént. Ezért nitrogénben szegény talajon is megélnek, s jelzik a sovány talajt. Nitrogénmegkötő képessége miatt érdemes télre is bükkönyt vetni, hogy majd zöldtrágyaként beforgatva, termékenyebbé tegyük vele talajunkat.
Lucerna (Medicago sativa): a lucerna is pillangós növény, jelzi a talaj kis nitrogéntartalmát (például ha gyepen jelenik meg)
Rododendron (Rhododendron): Ha a kertben egészségesen fejlődik a rododendron, a kamélia, és jól érzik magukat a hangafélék, akkor a talaj bizonyosan savanyú. Győződjük meg róla, hogy az előző kerttulajdonos nem csupán ezen növények közül cserélte ki a földet savanyú tőzegre.
Szegfű (Dianthus): Ez a szép és illatos virágú növény a kissé lúgos, jó vízelvezetésű talajt kedveli. Megél a savanyú homokon is, de láthatóan sínylődik.
Napvirág (Helianthemum): Ez az apró, sárga szirmú növény megél a száraz, homokos talajon is. Más növények az ilyen talajon több szerves anyagot igényelnek, hogy megfelelően fejlődjenek.
Mezei csibehúr (Spergula arvensis): Ha rododendron mellett csibehúrt is találunk kertünkben, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a talaj kifejezetten savanyú. A csibehúr a sovány homoktalajokon közönséges fajnak számít, még PH= 4 érték mellett is megél, amelynél a növények igen kevés kivétellel elpusztulnak.
Martilapu (Tussilago farfara): Az elvadult kertekben a martilapu tévedhetetlenül jelzi a nehéz talajt. Tavasszal nyíló pitypangszerű virága figyelmeztet, hogy a talaj lazításra, levegőztetésre szorul.
Zsurló (Equesetum): A zsurlók egyszerű felépítésű növények, amelyek egész évben a nedves talajokat jelzik. Ha a kertben forró, napsütéses napokon is találunk zsurlót, biztosak lehetünk benne, hogy talajunk nyirkos jellegű, téli hónapokban vízzel telített.
Kakukkfű (Thymus): Ez az illatos kicsi növény a száraz, jó vízelvezető képességű, semleges kémhatású vagy meszes talaj jelzője. Nehéz talajon nem egyszerű megtartani, de szépen díszlik a száraz, mészköves hegyoldalakon és hasonló jellegű kertekben.
Tollbuga (Astilbe): Állandóan nedves talajt igényel. Ha nyár derekán is szépen díszlik, környezetében a talaj sok nedvességet tartalmaz.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése