2015. január 17., szombat

Ikebana a japán virágkötészet

A nyugati világ csokrai messze állnak a japán filozófia: látvány és természet összhangjában született, élő komozícióktól. Míg a tipikus nyugati összeállításokban szebbnél szebb szálak pompáznak, nagy, tömött halomban, addig a hagyományos virágrendezés Japánban a "kevesebb néha több" elvet követi.

Kép: lh6.googleusercontent.com

Az ikebana (japánul: 生花) szó jelentése ”életben tartott virágok”. Európában a kert csupán a természet egy szelete, ami az ember szolgálatába áll, annak formálását pedig mesterséges, emberi érdekek vezetik. A japán kertészet, ahogyan a japán emberek maguk is, a harmóniára, a vadon, természetes forma megőrzésére törekszik. Csupán úgy alakítják környezetüket, ahogyan a természet engedi és kínálja.

Kép: harshforms.com

  Egy VIII. századi monda szerint: a szerzetesek összegyűjtötték a viharban letört ágakat, gallyakat, virágokat és vízbe helyezték azokat, hogy a növények életét meghosszabbítsák, és díszül szolgáljanak szobraiknak, oltáraiknak. Ezeknek a díszeknek neveket adtak, amelyek a jelenkori ikebana őseinek tartották.
  A művészet mai változata is a növény életben tartására összpontosít, így a nehezen cserélhető, tápláló vízbe sót tesznek, és gyakran vágják a virágok szárait. A tökéletes szimmetria helyett, a kiegyensúlyozott asszimmetria jellemzi. A kinyílt virágok központi szerepét pedig bimbók és rügyek, száraz levelek játszák, amik a változó életet szimbolizálják.

Kép: new.uniquejapan.com

  Alapvetően három elemre épülnek ebben a szemléletben a kompozíciók: az egyik a központi elem a menny szimbóluma, amihez hajlik a másik rész az emberiség, míg a harmadik a központól elfele áll, ez a föld.
  Míg hazánkban is a leghosszabb szárhoz viszonyítjuk a csokornak szánt váza méretét, addig a japán művészet a három elemhez igazítja azt. A menny, a középső sorban, 1-3/4-szer magasabb a tartálynál, miközben a hajló vonalak, az emberiség és a föld a középvonalhoz arányosak, általában a menny elem hosszának háromnegyede. A kiválasztott növényi részek határozzák meg a vázát és annak színét. A váza vagy tartály, edény ugyanis a kompozíció szerves része.

Kép: shambhalamountain.org

  A „természet rendjét” követő ikebana alkotások a három fő vonzáskörbe: a földhatás (alsó ágaknál, kúszóleveleknél), légkörhatás (magasabb ágakon), és éghatás (csúcsokon: felfelé törekvő akarat) harmóniájában készülnek.
  Az arány és egyensúly megtartása a növények halála után is fontos. Eltávolítják az elhervadt részeket, tanulmányozzák és megismerik a növényt, nem csupán gyönyörködnek benne.

Kép: thesushitimes.com

Forrás

1 megjegyzés: